csak hogy utolérjem magamat, aztán majd visszamenőlegesen igyekszem pótolgatni a kimaradt 3 hetet...
Holnap már 4 hetes lesz Rollerka, őrület, hogy szalad az idő!!!!
Alapjáraton azt kell mondjam, hogy boldog baba, és eléggé szülőbarát is.
Az evéssel vannak gondjaink, na de melyik újszülött tökéletes? És melyik anya az? Itt most elsősorban én vagyok a bűnös, amitől ő lett a bűnös, amitől én vagyok a bűnös, szóval egy klasszikus ördögi körről van szó.
Elég hamar elérkezett az az idő, amikor kevés lett neki a tejem, amire fel ő úgy reagált, hogy egyre kevesebbet evett, én meg persze felpótlom neki tápszerrel, éhen ne haljon, inkább legyen boldog, jól szunyókázó bébi, mint idegbajos, "szoptatás a halálig"-gal kínzott fajta. Kínoznám én, de már ismerem a szitut, Olival is ez volt, csak vele kicsit későbben kezdődött... SZóval most felesben kap anyatejet és tápit kb. Mostmár beletörődtem, mert azt gondoltam, hogyha ilyen ügyesen tud szopizni, akkor meg fogja oldani a tej mennyiségi kérdését is, de hát hiszen az anyja ilyen defektes szegénynek, hogy nem ad több tejet, ha akármi is van. Már mindent kipróbáltam, isten látja lelkem, semmitől nem több, legfőképpen a fejéstől fogy (csakúgy, mint annak idején Olinál). Mindenki hülyének néz emiatt, pedig tényleg így van, és a védőnő is megerősítette, hogy van ilyen, csak ritka. Hát kérem, én úgy látszik fordítva vagyok bekötve...Ugyanúgy ráparáztam, mint anno Olinál, csak most hamarabb beletörődtem a megváltoztathatatlanba... Borzalom-ízű teakeverékek, két mellből, egy mellből, gyakrabban, ritkábban szoptatás, fejés, nem fejés, tök mindegy, a gyerek nagyjából ugyanazt a mennyiséget tudja megenni belőle. Nem sok, de azért örülök, hogy ennyi legalább van. Ameddig tart, addig tart...
Két éjszaka bulizunk a deddel, mert 2-5ig nem volt hajlandó aludni, rázatta a fenekét :))) Sajnos tegnap éjjel már gonosz voltam, hagytam sírdogálni (na jó, üvölteni) egy kicsit az ágyában, és el is aludt.... Olit is addig ringattuk órákig, amíg a 7-8 kilót el nem érte, aztán be kellett szoktatni az ágyba, mert egy ekkora dedet éjjel két-három órát karban ringatni, sétálni vele, stb. na az egy súlyemelőnek való meló...
Amúgy gyönyörűen hízik a drága (igen tudom, a tápi miatt-is), első héten 20, második héten 39 dekát, most két nap múlva lesz a következő mérlegelés. Jövő héten már egy hónapos státuszra megyünk a rendelőbe...Apám, még csak 5 perce szültem!
Kicsit hisztis vagyok, ha tükörbe nézek, meg ha Olika megkérdi, anya, mikor megy már le az a nagy púp a hasadról??? Ha még csak a hasamról kellene lemenjen!!! :))) Hát olyasmi vagyok, mint Barba mama, és ez addig így lesz, amíg a szopi abba nem marad végleg, aztán majd jól letornázom....de addig...kerülöm a tükröt erősen. Szépen megy le rólam a víz, de még mindig van rajtam azért. Már tíz kilóval könnyebb vagyok, mint a szülés napján, így aztán én nem is érzem magam olyan kövérnek, mint amit a tükör mutat. Tudom, ne foglalkozzak vele, meg majd lemegy, de persze ezek csak szavak akkor, amikor az ember nem szeret az utcán mutatkozni, mert minden szarul áll rajta...na mindegy, nem nyafogok... :)
Hét így telnek a napjaink, nagyokat sétálunk, Olikát visszük játszóra, visszafelé fagyizunk...vagy elmegyünk babakocsis bevásárlásra, tesztelni, hogy egyedül majd hogy fog menni, két gyerekkel??? (hát nehezen :)))
Apa igyekszik Olit lefoglalni, mert bár az volt a terv, hogy amikor Roland alszik, akkor foglalkozom Olivérrel, de sajnos kiesteem nála a pixisből...bár saját bevallása szerint nagyon örül, hogy hazahoztam neki Rolandkát, és attól félt, hogy nem fogunk hazajönni többé a kórházból, de azért a féltékenység munkál benne rendesen. Így most Apa a félisten...vagy az egész :) mennek trambulinozni, moziba, autót szerelni, nagymamához, tollasozni, stb.....ha apa nincs itthon, Olivér azonnal keresni kezdi. Miért ment el? Mikor jön? Azt ígérted, mire felébredek, itthon lesz! Stb, stb, stb...
A következő gaztetteket sikerült eddig elkövetnie, amióta itthon vagyunk Rolanddal:
- Balcsin pecázott két snecit, és persze haza kellett hozni megmutatni- első horgászkalandja volt (erről sincs fotó :(((. A halacskák persze kinyúvadtak az úton, és a befőttes üvegben szépen oszlásnak indultak a 40 fokban...3-4 napig érlelődtek a teraszon, apa elfelejtette eliminálni őket. Oli egyik reggel kinyitotta az üveget, konstatálta, hogy rohadt büdös, majd a tartalmát beleöntötte a 120 literes kukába, ami már jócskán meg volt rakva szeméttel. Nem kívánom azt a bűzt, és azt a melót, amit apának le kellett folytatnia a halálszagú kukával/szemetekkel....
- ceruzavéset került a bejárat mellett a falra, köhhhömmmm (nem én voltam!)
-alvásidő alatt/helyett kavics feldugása az orrba, úgy, hogy nem jön ki.... (kincsesláda kiszortírozása, de rögvest)
- csillámragasztóval tetoválás készítése alkarra (ezt megörökítettem, mert ráadásul tök szép is lett :))), és nem nagyon szidtam össze...
- a frissen tisztíttatott, nem olcsóba került padlószőnyegen rózsaszín pillangó alakú pecsét ejtése, meglehetősen szándékos kinézettel, a legkellősebb közepére a szobának, ahol jól látszik...
- különböző szeretett és idegen felnőttek terrorizálása szóban...verbális agresszió
- anya terrorizálása "Roland azért sír, mert nem szoptatod!/Szopni akar/Szopiznia kell (ááá, nem féltékeny...)
STB..., a többi apróságot nem is írom....
No, sebaj, legalább a tesóját nem bünteti azért, mert világra jött, csak engem. Hát így zajlanak napjaink manapság.
Mikor ezt írom, Roland már betöltötte a negyedik hetét, és szépen végigaludta ma az éjszakát (álmában egyszer megszopizott közben), cserébe napközben mondhatom, hogy semmit nem aludt.... Nekem semmi nem jó, mi?????? :))))
Mára/tegnapra ennyit :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése